« Történeti áttekintés

I. A századforduló és az I. világháború közötti időszak külföldön és Magyarországon

1. Általános vonások

A századforduló táján, de már a XIX. század végén is, gyökeresen megváltozott a világ. Európa óriási gazdasági fejlődésnek indult, a nemzetközi kereskedelem több mint 60%-a a kontinens országai között zajlott sfejlődött a közlekedés és a vasút is. Olyan új és modern jelenségek voltak tapasztalhatóak, mint pl. az (e)migráció, hiszen a századelő első 15 évében körülbelül 10 millióan hagyták el Európát. A migrációs folyamatban olaszok, lengyelek, németek és oroszok, valamint a különböző kelet-európai országokból menekülő zsidók vettek részt.

     Általánossá vált a vasúti közlekedés, fejlődött a hajózás, virult a világkereskedelem. 1913-ban a világ kereskedelmi flottájának több mint háromnegyedét európai hajók alkották. Óriási tőkekivitel volt megfigyelhető, volumene 1870 és 1913 között kb. a nyolcszorosára nőtt sennek 80%-át európai országok valósították meg. Az urbanizáció mértéke is roppant módon megerősödött, a falut kezdte elhagyni a város, bár korántsem olyan mértékben, mint a II. világháború utáni időkben, tehát évtizedekkel később.

2. A világpolitikai helyzet

Németország az újjáalakuló Európa egyik fő motorjává vált, az 1871-es egyesítés után a kontinens vezető hatalma lett. Bismarck kancellárt menesztették az 1890-es években, az ambiciózus II.Vilmos (1888-1918) pedig már világpolitikai méretekben gondolkodott. Németország azonban nem pusztán gazdasági győzelemre törekedett, hanem arra is, hogy katonailag is vezető hatalom legyen. Riválisaikkal ellentétben a németek háromszorosára növelték hadikiadásaikat.

Angliában ekkor – az Empire fenntartása mellett – más tényezők kerültek napirendre: felgyorsult a választójogi küzdelem s 1906-ban megalakult a Munkás Párt. Franciaországot több botrány rázta meg, az anarchisták merényleteket követtek el, a Dreyfus-ügy (1894) a polgári egyenlőséget kérdőjelezte meg és az állam-egyház viszonya jelentősen megromlott.

Az Orosz Birodalom tengernyi problémával küszködött, elmaradottsága, nemzetiségi és szociális feszültségei számtalan válságba sodorták bele. Az óriási vasútépítkezések és a megjelenő ipari proletariátus ellenére Oroszország agrárország maradt, a XX.század elején a foglalkoztatottak több, mint 70%-a a mezőgazdaságból élt. Az alacsony hozamú termelést még különféle kötelezettségek terhelték, bár az ország Európa legnagyobb gabonaexportőre volt. A tőkeszegény ország nagyon eladósodott s a termelőtőke közel fele külföldről érkezett. Politikailag is instabil volt az ország, az orosz-japán háborús vereség után pedig kitört az un. első orosz forradalom (1905-1907). A bolsevikokra és mensevikekre szakadt szociáldemokraták mellett eszerek és alkotmányos demokraták is voltak s a forradalom leverése után a cári abszolutizmus engedményekre kényszerült, parlamentre és némi földreformra, ami viszont – tekintetbe véve a helyzet instabilitását – elkésettnek bizonyult.

3. Magyarország a Monarchiában

Az Osztrák-Magyar Monarchia furcsa képződmény volt s a területek közti különbség sok mindenben ki is fejeződött. 1913-ban az egy főre jutó nemzeti össztermék tekintetében a cseh-morva vidékek a nyugat-európai átlag szintjén álltak, míg Magyarország csak ennek a felét „teljesítette”. A Monarchia gazdasági súlya elmaradt a többi nyugati államtól, ezt jelzi az is, hogy míg lakóinak száma a kontinens lakosainak 16%-át tette ki, addig az európai ipari termelésnek csak kb. 7%-át állította elő. Rendkívül megosztott volt minden téren s ezt a megosztottságot éppen a gazdasági munkamegosztás vagy a császárba vetett bizalom gyengítette. 1890 után a politikai élet folyamatosan destabilizálódott, s felerősödtek a választójogi küzdelmek. Bécsben, az 1896-os választójogi törvény értelmében a szocialisták is bekerültek a törvényhozásba.

     Ami a legnagyobb gondot jelentette s az utókor szempontjából végzetesnek bizonyult, az a nemzetiségi kérdés volt. A németek-osztrákok aránya egyharmad volt az örökös tartományokban, míg a történelmi Magyarországon nem érte el a magyarok száma a lakosság felét, amelyet az asszimilálódó zsidósággal próbált meg pótolni az állam.