Személyes történetek

Kiss László: Auschwitzi napló

1944. március 19-e, a németek bevonulása után az iskolában megszűnt a tanítás, április 5-én kiadták az év végi bizonyítványt. Sárga csillagot kellett hordani, megkezdődtek az összeköltöztetések, zsidóknak tilos volt az utazás. Nagy nehezen sikerült engedélyt kapnom, és 1944. április 22-én hazautaztam Seregélyesre. Ezzel a dátummal kezdődnek az „Auschwitzi napló”-ban leírt események. »

H. László Magda: Emlékkönyv a XX. századból

„Párizsban, a Notre Dame mögött, a deportált emlékmű közepén ég egy mécses, körülötte írás: Elmentek és többé nem tértek vissza. A kijáratnál, az ajtó fölött pedig egy másik: Bocsáss meg, de ne felejts!.
Legyen úgy.”»

Rábai Imre: Törtrészek - Egy matematikatanár vallomásai

„... szívesen vállalkoztam rá, hogy elmondom, mi történt, mert hát elmegy a generáció. Magam is 80 éves vagyok. Nagyon-nagyon kevesen vannak már, akik emlékeznek valamire.”»

Erdélyi Lajos: Túlélés - Egy fotográfus visszaemlékezése

„... hiszem, hogy aki ezeket a tapasztalatokat elhallgatja, félredobja, az a jövőt keseríti meg. Tudom, újabb Auschwitz nincs, nem lehet. De embertelenség, közöny, közömbösség ismétlődhet. Ismétlődik. Beszéljünk az emlékeinkről!” »

Bartha Ágnes: Ketten - Emlékek Dunaföldvárról és Ravensbrückből

„Mindig azt mondtam Editnek, hogy túl kell élni, hogy erről hírmondó maradjon, hogy ez megtörténhetett. És mégse tudtam beszélni róla, amikor megjöttem.(…) Helmuth vett rá arra, hogy igenis, kell, hogy maradjon erről nyom. És rájöttem, hogy igaza van.” »

Kutas Péter: Amikor vért könnyeztek a fellegek...Egy kisfiú emlékei a budapesti gettóból

"… azt kérditek miért van szükség az ilyen írásokra, amikor olyan művek jelentek meg, mint Randolph L. Braham: A népirtás politikája – A Holocaust Magyarországon c. könyve?

Hát azért, mert a hiteles történelmi munkák csak a népirtásról szólnak, de sehol nem szerepel bennük az, hogy a 80 éves Keller bácsit a szakállánál fogva húzták végig a Nagyfuvaros utcai templom padsorai között." »

Izrael 60 - az 1945 utáni magyarországi cionista otthonok egykori lakóinak emlékképei

"... Aztán egy Joint gyermekotthonba kerültem… Ez egy cionista otthon volt (Habonom Dror), sok gyerek volt ott, akik elvesztették a szüleiket. Én ott lettem madricha, volt tíz kislányom, akik ki voltak éhezve a szeretetre. Nem volt senkijük, csak én, és ennek az otthonnak a melege. Mert nagyon szerettük ezeket a gyerekeket…. Úgy éltünk ebben a házban, mint egy nagy család…. Ez a ház nekem védettséget adott és szeretetet. Erre volt mindnyájunknak szüksége. " »

Lefkovits Ilona

„Szép gyermekkor, jöjj vissza egy szóra!”

Visszapillantás 1913 – 1968

Soraimat, emlékezésemet szülőfalum, Olaszliszka zsidóságának ajánlom, örök emlékül.

Ez a falu, Hegyalján, Miskolc és Sátoraljaújhely között fekszik. Három oldalról hegyek, egy oldalról a Bodrog folyó határolja. Az én időmben úgy 2500 lakosa volt, erős katolikus befolyással. A faluban körülbelül 250-260 zsidó élt, egy részük haszid volt: kaftános zsidó, külön templommal, rituális fürdővel, rabbival. Két-három kaftános kivételével szakállas, borotválatlan zsidók voltak. Az előimádkozó volt a metsző, ő kaftános volt. A faluban a zsidók nagy része szegény volt, napról napra tengődött. Iparos nem volt közöttük, egy asszony volt az üveges. »

Kovács Mira: Életem - Önéletrajz unokáimnak

Nagyon sokszor, mikor rátok néztem, elszorult a torkom, sírni tudtam volna, visszaemlékezve arra a másfélmillió ilyen ártatlan gyerekre...

Arra kérlek benneteket, ne legyen bennetek előítélet. Ne a vallásuk után ítéljétek az embereket. Meséljétek majd el leendő gyerekeiteknek, hogy a gyűlölet mire képes. Ezt soha nem szabad elfelejteni! »