 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Cikkek, elemzések
Szántó T. Gábor: Emlékezem, emlékszel – emlékezünk? Az öntudat: emlékezet. Az egyéné és a társadalomé egyaránt. Az egyéni és a társadalmi traumák emléke részben vagy egészben mindig elfojtás alá kerül. Az ember és a társadalom így védekezik az öntudatát vagy önérzetét sértő, méltóságát - személyisége integritását veszélyeztető - emlékekkel szemben. Így távolítja el magától a rosszat, hogy fenntarthassa a jóba vetett hitét: környezete, a világ, vagy akár saját jóságába vetett hitét egyaránt. »
Kónya Anikó: Személyes múlt és történelem: memoárok Az emlékezés eredendően szóbeli természete kevéssé szorul igazolásra; a személyes történetek még a kitalált történetekhez képest is közelebb tűnnek a beszédhez, mint az íráshoz. Mégis, az emlékezés Istennője bal kezében papírt, jobb kezében pedig tollat tart. Miközben az elbeszélő tollat és papírt tesz maga elé, műfajt vált: az önéletrajzi emlékezés, amely elbeszélő formát ölt, történet- és történelemírás egyben. Személyes történelem. » Elie Wiesel: Hope, Despair and Memory Nobel Lecture, December 11, 1986 A Hasidic legend tells us that the great Rabbi Baal Shem Tov, Master of the Good Name, also known as the Besht, undertook an urgent and perilous mission: to hasten the coming of the Messiah. The Jewish people, all humanity were suffering too much, beset by too many evils. They had to be saved, and swiftly. For having tried to meddle with the history, the Besht was punished; banished along with his faithful servant to a distant land. In despair, the servant implored his master to exercise his mysterious powers in order to bring them both home. "Impossible," the Besht replied. "My powers have been taken from me." "Then, please, say a prayer, recite a litany, work a miracle." "Impossible," the Master replied, "I have forgotten everything." They both fell to weeping. »
Paper for the conference "Continuity, Rupture or Renaissance? Jewish Diversity in Contemporary Hungary ," January 17-18, 2007, Budapest
A soá túlélői közül sokan nem tudják élettörténetüket egységes történetként elmesélni. Legalább két különálló történetük van. A soá áthidalhatatlan cezúra. Az akkor illetve az után megéltek nem mesélhetőek el egyazon történet keretében. S ez persze érthető. Hisz nincs hová fordulnunk, ha választ keresünk arra a kérdésre, miért kellett mindezt a szenvedést megélniük, miért kellett egész addigi világukat s sok-sok szerettüket elveszíteniük. Nagy István : A ZSIDÓKÉRDÉS KECSKEMÉTEN 1938-1943 KÖZÖTT A zsidók története Kecskeméten 1938-ig 1746-ig Kecskeméten a zsidók csak az országos vásárokon jelentek meg. Leghamarabb a vásárok előtt három nappal, és legkésőbb a vásár után három nappal volt szabad a városban tartózkodniuk, amikor is már csak venniük volt szabad. Ez alatt a hat nap alatt összevásárolhattak mindenféle nyersterméket a lakosságtól.» Szarka László: A szlovákiai magyarok kérdése a párizsi békekonferencián
"Húsvét után néhány nappal a szobi álllomás határsorompóján átgördült a szlovákiai magyar áttelepítettek első vonata. (...) Ezzel a Duna-medencei magyar és szlovák néptesten immár elodázhatatlanul megkezdődött az etnikai műtét, amelynek gondolata a kassai csehszlovák kormányprogram kihirdetése óta igen határozottan ott élt a csehszlovák-magyar viszonyra vonatkozó valamennyi prágai és pozsonyi terv, politikai megnyilatkozás és kormányzati cselekedet mögött" (1) Ekképpen rögzítette Peéry Rezső 1947 tavaszán a 20. századi magyar diplomácia legegyenlőtlenebb feltételek mellett megkötött kétoldalú szerződését, a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt, valamint azt a hatvan évvel ezelőtt elkezdett etnikai tisztogatást, amely a szlovákiai magyar kisebbség teljes felszámolását célul kitűző prágai-pozsonyi elképzelések, intézkedések szerves részét alkotta. »
Megjelent: Molnár Imre - Szarka László: Otthontalan emlékezet. Emlékkönyv a csehszlovák-magyar lakosságcsere 60. évfordulójára. Komárom, MTA Kisebbségkutató Intézet - Kecskés László Társaság, 2007, 235 o. "Tiltakozni nem tiltakozhattunk..." Felvidéki magyar visszaemlékezések
A csehszlovákiai magyarokat sújtó jogfosztások, kényszertelepítések a kisebbségi közösség történelmi tudatában, nemzeti identitásában máig meghatározó jelentőségű történeti élmények. Egyéni szinten a családok, rokoni közösségek szétszakítása, szétszórattatása a deportálások és kényszertelepítések során, az emberi méltóság máig élő sérelmét jelentik. »
Megjelent: Molnár Imre - Szarka László: Otthontalan emlékezet. Emlékkönyv a csehszlovák-magyar lakosságcsere 60. évfordulójára. Komárom, MTA Kisebbségkutató Intézet - Kecskés László Társaság, 2007, 235 o.
|
(C) Zachor Alapítvány 2007