Részlet a Klubrádió Közkincs című műsorából, melyben Negyela László Márk, a szabadkai zsinagoga.com kutatási műhely vezetője beszél a szabadkai zsinagógáról, az egykori és jelenlegi közösség múltjáról és jelenéről, valamint az emlékek megőrzésének fontosságáról, lehetőségeiről és ehhez kapcsolódó felelősségünkről.
Negyela László Márk holokauszt-oktatási szakértő, az OktaTÁRS Nemzetközi Szakértőképzési Program 2010/2011-es évfolyamán végzett.
http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20110802-142855.mp3Steven Spielberg által alapított Shoah alapítvány videó felvételeken gyűjteni kezdte holokauszt túlélők élményeit, ennek keretében velem is készült egy három órás felvétel. Ezt végighallgatva úgy éreztem, hogy bármennyire is feledékeny vagyok, a megmaradt emlékek kikerekedtek, és azok talán gyerekeim és utódaim vagy a korral foglalkozók számára érdekesek lehetnek. Megírtam életrajzomat …
Látlak, Kóbi, látlak! – hangzott az üvöltés, és a fáradt munkaszolgálatosok – mindegyikük kezében tizenkét darab tégla – zihálva vánszorogtak el az emelvény előtt. A durva deszkákból sebtében ácsolt emelvényen egy cigányképű, az ötvenes éveinek elején járó, cingár termetű , karikalábú jutasi huszár főtörzsőrmester ült, kezében lovaglóostorral, amellyel időnként odacsapott közénk. Ez akkor történt, amikor lassúnak vélte a menetet, vagy valamelyikünk törött vagy kevesebb téglát vitt a kezében.
A gyerekeknek leírtam a történetem. Akartam, hogy tudják, hogy ne járjanak úgy, ahogy én, hogy semmit nem tudtam az ősökről.
(A visszaemlékezés könyv formájában is elérhető. Megrendelés: itt.)
Visszapillantás 1913-1968
Soraimat, emlékezésemet szülőfalum, Olaszliszka zsidóságának ajánlom, örök emlékül.
Ez a falu, Hegyalján, Miskolc és Sátoraljaújhely között fekszik. Három oldalról hegyek, egy oldalról a Bodrog folyó határolja. Az én időmben úgy 2500 lakosa volt, erős katolikus befolyással. A faluban körülbelül 250-260 zsidó élt, egy részük haszid volt: kaftános zsidó, külön templommal, rituális fürdővel, rabbival. Két-három kaftános kivételével szakállas, borotválatlan zsidók voltak.
1944. március 19-e, a németek bevonulása után az iskolában megszűnt a tanítás, április 5-én kiadták az év végi bizonyítványt. Sárga csillagot kellett hordani, megkezdődtek az összeköltöztetések, zsidóknak tilos volt az utazás. Nagy nehezen sikerült engedélyt kapnom, és 1944. április 22-én hazautaztam Seregélyesre. Ezzel a dátummal kezdődnek az „Auschwitzi napló”-ban leírt események.
(A visszaemlékezés könyv formájában is elérhető. Megrendelés: itt.)
Legyen úgy."
Mindig azt mondtam Editnek, hogy túl kell élni, hogy erről hírmondó maradjon, hogy ez megtörténhetett. És mégse tudtam beszélni róla, amikor megjöttem.(…) Helmuth vett rá arra, hogy igenis, kell, hogy maradjon erről nyom. És rájöttem, hogy igaza van.”
(A visszaemlékezés könyv formájában is elérhető. Megrendelés: itt.)
… azt kérditek miért van szükség az ilyen írásokra, amikor olyan művek jelentek meg, mint Randolph L. Braham: A népirtás politikája – A Holocaust Magyarországon c. könyve?
Hát azért, mert a hiteles történelmi munkák csak a népirtásról szólnak, de sehol nem szerepel bennük az, hogy a 80 éves Keller bácsit a szakállánál fogva húzták végig a Nagyfuvaros utcai templom padsorai között.
(A visszaemlékezés könyv formájában is elérhető. Megrendelés: itt)