Módszertani segédanyag

MÓDSZERTANI ALAPELVEK

A napló visszaemlékezés, az emlékezés személyes történelem, értékes történeti forrás. Jellege sok szempontból meghatározza a történeti feldolgozás módszereit, hiszen a szerző a történelmet saját átélt személyes sorsán keresztül, sajátos nézőpontból mutatja be. Egy részről éppen ez adja különös értékét: a történelem így emberi történetekből állhat össze olyan történelemmé, amelynek szereplői, alakítói, elszenvedői éppen olyan hús-vér emberek, mint az iskolában, az órán jelenlévő diákok, tanárok. Ugyanakkor a forrás a feldolgozás során többletmunkát, figyelmet igényel tanártól, diáktól egyaránt. Hiszen az ilyen jellegű visszaemlékezések szükségképpen nem mutathatják be teljességükben a történelmi háttéreseményeket, ennek felvázolása a feldolgozótól több erőfeszítést kíván, így adva meg a diákoknak a felfedezés, kutatás izgalmát, mindezt nem kizárólag passzív befogadóként, hanem tevékenységek során át. Nehéz azonban az ilyen jellegű visszaemlékezéseket pusztán történeti forrásként kezelni. A huszadik század kétség kívül egyik legnagyobb tragédiájának, a holokausztnak a története, fontos átgondolandó kérdéseket vet fel emberségről, embertelenségről. Nehéz ezeket a kérdéseket feltenni, megválaszolásukra kísérletet tenni, addig, amíg a vizsgálódó az áldozatok számának tekintetében felfoghatatlan, értelmezhetetlen nagyságrendekkel találja magát szemben; 5-6 millió arctalan áldozat sorsa rendkívül nehezen átérezhető. Egy névvel, arccal rendelkező emberhez könnyebb közel kerülni. A feldolgozás során tudatában kell lenni ennek a meghatározó tényezőnek, valamint annak, hogy a személyes jellegből fakadó előnyökkel élni lehet, élni kell. Ez természetesen az értelmezés lehetőségeit a szorosabban vett forráselemzés körén kívülre is kiterjeszti, fontos nevelési szempontok érinthetők a napló feldolgozása során. A két közelítés nem választható el egymástól. Tulajdonképpen nem két külön útról, hanem egyetlen folyamat két, szorosan egymásba fonódó aspektusáról beszélhetünk. Ez a kettősség egyszerre kíván megfelelő történeti felkészültséget, együtt érző figyelmet, erkölcsi, emberi érzékenységet tanártól, diáktól egyaránt. Ehhez a komplex munkához kíván hozzájárulni a következő segédlet.

AJÁNLOTT KORCSOPORT

A visszaemlékezés teljes szövegének különböző, a továbbiakban vázolt területeken való feldolgozása középiskolákban ajánlott. A szövegből válogatott szemelvényeket használhatunk az általános iskolák magasabb (7-8.) évfolyamain.

TÖRTÉNETI FORRÁSÉRTELMEZÉS

Ilyen típusú feldolgozásra különösen alkalmasak a középiskolák 12., illetve részleteiben az általános iskolák 8. évfolyamainak történelemórái.

HOLOKAUSZT TÖRTÉNETE, TÖRTÉNETI HÁTTÉR

Kovács Mira története különösen értékes visszaemlékezés: a lehető legteljesebben mutatja be a történeti hátteret . Erdélyi magyar zsidó családról van szó, amelynek sorsát negatívan befolyásolja a trianoni béke. Fizetniük kell, hogy Romániában dolgozhassanak magyar állampolgárként. Amikor erre nem képesek Magyarországra kell költözniük, vagyonukat vesztve toloncolják ki a családot, és mindezt azért, mert az édesapa, nem hajlandó felvenni a román állampolgárságot. Magyarországon azonban a zsidótörvények sújtják őket. Ez a kettősség nem ritka tragikus velejárója a huszadik századi magyar zsidó sorsoknak: az utódállamokban magyarok, tehát nem kívánatos személyek, itthon zsidóként üldözendők. A Horthy rendszer - hol gyengülő, hol erősödő, de mindenképpen a rendszer ideológiai alapjának számító - antiszemitizmusának egyik fő kiindulópontja volt, hogy a zsidóságot tette felelőssé az első világháború után bekövetkezett tragédiáért. „Zsidó bűn”- ként emlegette a Károlyi kormányzat pacifizmusát, a tanácskormány internacionalizmusát, hogy azután így a két rezsim vezetői között jelenlévő zsidó származásúakat az egész zsidósággal azonosítva, az egész zsidóságot kiáltsa ki bűnbaknak. Sort keríthetünk ezen kérdések megbeszélésekor a Trianoni béke társadalmi, eszmei torzító hatásainak megbeszélésére, valamint az előítéletek, a sztereotípiák, az általánosítások hatásának megvitatására .

A következő fontos témakör lehet, hogy a család, illetve személyesen Mira életét milyen módon befolyásolták a megkülönböztető törvények. Melyek voltak ezek a törvények, mi volt a legfontosabb különbség közöttük. A gyermek Mira sorsát az iskolában jelentkező antiszemitizmus, megkülönböztetés érintette erősen. Gyermekkorának tragédiájaként tartja számon, hogy származása miatt kizárták a cserkészetből, nem kaphatott testnevelésből jelest. Számára a rasszizmus, a kirekesztés a felnőttek világából érkezik: a némettanárnő az aktív „normaközlő”, ő „nevel”, mikor kimondja: az osztály alja az öt „zsidó”. A tornatanár a passzív, együtt érző, de a normához alkalmazkodó „néma cinkos”.

A zsidótörvények életbelépésével Mira nem tanulhat tovább a négy polgári után. 1944 márciusa tragikus fordulatot hoz magánéletében és társadalmi szinten egyaránt, mindkét esemény személyes sorsát is befolyásolja: 3-án meghal édesanyja, 19-én a német hadsereg megszállja az országot, ezzel az addig „viszonylagos biztonságban” élő család élete is közvetlen veszélybe került. Beszéljük át ezzel kapcsolatban, hogy mit jelentett az a „viszonylagos biztonság”. Térjünk ki az Európában addig történtekre, hogy milyen sors várt a németek által megszállt területek zsidóságára. Mi történt addig Magyarországon, kik voltak származásuk miatt veszélyben, illetve közvetlen életveszélyben. (Kitérhetünk itt Kamenyec-Podolszkijra, valamint a munkaszolgálat intézményére.) Beszéljük meg, hogyan változott a helyzet szinte azonnal, a németek érkezése után. (Eichmann érkezése, Endre László, Baki László szerepe, gettórendelet, sárga csillag rendelet, a vidéki zsidóság deportálása)

A budapesti zsidóság sorsának alakulását jól reprezentálja Mira története. Csillagos házba kellett költözniük. Beszéljük meg, mit jelentett a csillagos ház. Érdekes, amikor Mira feljegyzi, hogy a házból nem minden régi lakó költözött ki.

Mira édesapját közben letartóztatják. Mira romeltakarításból él. Ekkor már a szövetségesek rendszeresen bombázzák a magyar nagyvárosokat. Beszéljük meg a történelmi háttéreseményeket. Hol tart a második világháború eseménytörténete. Mikortól érintik Magyarországot már közvetlenül is a hadiesemények.

A nyilas puccs után a helyzet tovább súlyosbodik. A nőkre is kiterjesztik a munkakötelezettséget, Miráéknak be kell vonulniuk a KISOK pályára. Egyelőre munkára viszik őket: tankcsapdát ásnak. Érezhető, hogy közeledik a front, a szovjet hadsereg már a főváros határához ért. Mira megjegyzi, hogy a keretlegények közül többen „rendesek voltak.” A csendőrök viszont ütlegeléssel ösztökélték a foglyokat gyorsabb munkára. Ezen a ponton térjünk ki a csendőrség szerepére a holokauszt hazai történetében.

A németek már visszafelé jönnek (1944 november végén lehetünk, a szovjet Vörös Hadsereg a megnyert debreceni tankcsata után megpróbálja menetből elfoglalni a fővárost, a gyors előretörés azonban megakad). Miráékat Rákoskeresztúrra hajtják, ahol rablás, gyilkosság folyik. Kitérhetünk arra a kérdésre, hogyan hatottak a hadiesemények az üldözöttek sorsára. Készítsünk párhuzamos időrendi táblázatot, esetleg térképpel kiegészítve, amelyen bemutatjuk Miráék hányattatását, ábrázolva a visszaemlékezésben említett főbb állomásokat, eseményeket (Rákoskeresztúr, Budafok, Lőrinc, Óbudai téglagyár, bécsi országút, stb.) és vele párhuzamosan a frontokon történteket. Figyeljünk fel arra, hogy Mira sorsában jól megragadhatók azok a visszatérő elemek, amelyek a budapesti zsidóság egy részének sorsát alakították. A KISOK pályán gyülekeztetik őket, majd munkaszolgálatra kell vonulniuk, Budapest erődítési munkáiban vesznek részt Lőrincen, azután az Óbudai Téglagyárban gyűjtik össze őket, menetoszlopokban, gyalog hajtják őket nyugat felé. Gönyű érintésével kerülnek Ausztriába, Lichtenwörthbe, ahol a túlélőket az oroszok szabadítják fel.

Wallenberg említése a visszaemlékezésben, jó alkalmat ad az embermentések, embermentők történetének áttekintésére.

A visszaemlékezés háború utáni részében is számos történeti szempontból figyelemreméltó, forrásértékű közléssel találkozhatunk. Mira és testvérei árván maradtak: „egyedül nem volt jó”-írja Mira drámai tömörséggel. Bekapcsolódik a cionista mozgalomba. Beszéljük meg, mi volt a mozgalom célja, azt is, mennyiben módosultak ezek a célok a háború utánra. Sort keríthetünk az Izrael állam megalakulásának körülményeiről való beszélgetésre, hiszen ezek a körülmények mai napig világpolitikát meghatározó eseményeket indítottak el. Bőven találunk erre utalást a szövegben, amelyet jól felhasználhatunk. (Ilyenek például a brit mandátumra, vagy a ciprusi brit internálótáborokra való utalás.)

Figyeljünk fel a visszaemlékezésben megjelenő gyermeki nézőpontra. Mira 11 éves az első zsidótörvények idején, 1944-ben 17-18. Felnőtté válásával egy időben nehezedik egyre inkább a magyar zsidóság élete. Hogyan látja, hogyan érzékeli Mira ezt a folyamatot? Hasonló korú tanulócsoportok számára a cserkészcsapatból való kizárása, a szeretett kerékpár, illetve a csipkés kombiné elvesztésének története talán jobban érthetővé teszi a folyamat hétköznapi kérlelhetetlenségét. (A gonosz banalitása.)

A témák megbeszéléséhez a kérdések és feladatok közül a H, Th jelűeket ajánljuk.

TÁRSADALOMTÖRTÉNETI ELEMZÉS

Egy vidéki zsidó család történetét olvashatjuk. Mira családja részben az akkori (20-as) évek Jugoszláviájából (anyai ág), illetve Erdélyből származott (apai ág). A történetük kapcsán megbeszélhetjük egy a magyar társadalomba integrálódó zsidó család történetét. Édesanyja családjáról olvashatjuk: „jómódú vallásos családban” született. Apjáról megjegyzi „nem volt vallásos”, sőt: „fogalma nem volt, mi a vallás”. Értesülünk azonban arról, hogy a család a nagyobb zsidó ünnepeket, a szombatot megtartja. Édesapja identitása egyértelmű: még akkor is ragaszkodik magyar állampolgárságához, amikor ezért Romániában komoly megkülönböztetés éri. Gondoljuk végig az integrálódás, az asszimiláció közötti különbséget. Melyek ezek legfontosabb állomásai, meddig jutott Mira családja ezen az úton, hogyan, milyen módon szakadt meg a folyamat. Érdekes társadalomtörténeti szempont lehet annak vizsgálata is, milyen szerepet játszott a zsidóság a magyar polgárosodás folyamatában. Mira édesapja (édesanyja hozományát felhasználva) folyamatosan (több-kevesebb sikerrel) vállalkozik, általában iparral kapcsolatos tevékenységeket választva. Ennek kapcsán felidézhetjük a magyar társadalom torlódottságából fakadó sajátosságokat. Megbeszélhetjük, hogy milyen hatással lehetett az egyébként is - főleg vidéken - polgárosodási deficittel rendelkező magyar társadalomra az, hogy a holokauszt során éppen ezt a deficitet pótolni tudó és akaró társadalmi réteget pusztítják el.

Érdekes lehet a Trianoni béke társadalomtörténeti következményeinek (a már eddig említetteken kívüli) megbeszélése. Hiszen egy a béke következtében egzisztenciáját vesztett magyar család hányattatásairól olvashatunk. Kolozsvár, Arad, Szeged, Budapest a hányattatás állomásai.

A háború utáni események is számos fontos kérdés megbeszélésének kiindulópontjai lehetnek. Hogyan szakad meg az integráció a trauma után? Folytatható-e egyáltalán az élet egy olyan országban, amely állampolgárai jelentős részét üldözötté tette, megsemmisítésükre kész idegen hatalomnak adta át, sőt aktívan közreműködött megsemmisítésük előkészítésében.

Mira bekapcsolódik a cionista mozgalomba. Lelkesen vesz rész a kiképzésben. Beszéljük meg, miért marad sok sorstársához hasonlóan mégis Magyarországon.

Mira második férje nem zsidó, lánya katolikus férjet választott. Az asszimiláció-integráció fokának fontos jelzője a vegyes házasság. Beszéljük meg, milyen módon gyorsítja meg mindez egy kisebbség beolvadását. Párhuzamot húzhatunk akár a ma a környező országokban élő magyarság sorsával. Az unokák említésénél Mira fontosnak tarja leírni, hogyan találják meg zsidó identitásukat újra. Miért írja: „Bár a mai világban zsidónak lenni nagyon nehéz.”? Beszéljük meg, mit jelenthet ez a Mira által leírt folyamat? Az integráció megállását, vagy egy új, kettős identitás kialakulását.

Az integráció folyamatának bemutatásánál használhatjuk a szintén honlapunkon megtalálható két másik visszaemlékezést. ( Kutas Péter: Amikor vért könnyeztek a fellegek...című visszaemlékezésében egy budapesti család, Bartha Ágnes visszaemlékezésben egy vidéki család történetébe pillanthatunk be.)

A témák megbeszéléséhez a kérdések és feladatok közül a Tt jelűeket ajánljuk.

ERKÖLCSI, EMBERI KÉRDÉSEK MEGBESZÉLÉSE

Korábban utaltunk arra, hogy Mira eszmélő kamaszként, fiatal felnőttként éli meg a holokauszt eseményeit. Fokozottan, érzékenyen reagál környezetének reakcióra. Gondoljuk át, hogyan fonja át, teszi egyre nehezebbé Mira életét a társadalmi környezet. Megbeszélhetjük a gyerekekkel az iskolában feltűnő tipikus tanári magatartásformákat. A némettanárnő aktív, elkötelezett antiszemita. Az osztályfőnökről jó véleménnyel van Mira, de védelmet tőle sem kap, lényegében arra próbálja rávenni Mirát, hogy legyen megértéssel a némettanárnő iránt, hiszen:” ennek a némettanárnőnek a férje is és az egyetlen fia is meghalt a háborúban”. Mira megjegyzi: „ De én ezek után már nem tudtam sajnálni.” Vajon miért reagált így az osztályfőnök? Tehetett volna mást? A tornatanárnő magatartása is tipikus: „tudod, én adnék neked ötöst, de mivel zsidó vagy, nem kaphatod meg az ötöst”. A félelem, a társadalmi igazodás, a konformizmus példája ez. Hogyan járulhatnak hozzá ezek a jelenségek a végső tragédia megtörténtéhez? Beszéljük meg az egyéni cselekvés jelentőségét olyan körülmények között, amikor látszólag erre nincs lehetőség, a történelmi kényszerhelyzet miatt úgy tűnik, az állam teljes egészében meghatározza a társadalom szereplőinek életterét. „A gyerekek között nem éreztem zsidóellenességet”- írja a visszaemlékező. Mire utalhat ez a megjegyzés?

Vegyük sorra kiknek a szerepe segítette elő, kiknek a cselekvése akadályozta a túlélést. Összehasonlíthatjuk a keret tagjainak magatartását - a visszaemlékezésekből tudható, hogy adott esetben kulcsszerepük volt pro és kontra - a csendőrök embertelen viselkedésével. Utalhatunk a keretlegényre, aki utána megy és kenyeret ad neki, a suhancokra a téglagyárban, akik rájuk döntik a téglából rakott ideiglenes menedékeket. Vagy a gönyűi kislány történetére, aki kenyeret visz a raboknak, és a nyilasok agyonlövik.

Az emberi kérdések megbeszélésénél is figyeljünk arra, hogy egy felnőtté váló kamaszlány történetét olvashatjuk, aki teljesen felnőtt segítség nélkül marad magára, így azután a munkaszolgálatra való bevonulásakor az első felnőttes-nőies ruhadarabjának összepakolása fontosabb annál, mintsem hogy élelmet tegyen a hátizsákjába. Ettől a hátizsáktól és a benne lévő ruhadarabtól búcsúzik Mira, amikor Rákoskeresztúron úgy érzi, véget ért az élete: „ Láttam, hogy vagonok is vannak, síneket is láttam. Letettem a hátizsákomat, szépen menet közben lecsúsztattam…” A sors másképpen döntött: tovább hajtják őket. „ A Tolbuhin csarnoknál az emberek leköpdöstek bennünket.” – közli Mira. Beszéljük meg, mi vezethette az embereket arra, hogy az üldözötteket így fogadják.

Mira talál egy másik hátizsákot. Mint később kiderül a hátizsákban kenyér és konzerv van. Hány csoda kellett ahhoz, hogy valaki megmeneküljön? Milyen szerepe volt az életben maradásban a véletlennek? Mindahány elgondolkodtató kérdés!

Beszéljük meg az egyéni cselekvés lehetőségeit, az egyéni dilemmákat és döntéseket: Mira nem lép ki a sorból Wallenberg megjelenésekor, nem akarja testvérét egyedül hagyni.

Arról az időszakról, amikor a családnak csillagos házba kell költöznie, így ír Mira: „Nagyon nagy összetartás volt a házban.”. Műkedvelő előadást szerveznek. Gondoljuk át, milyen sokszor visszatérő epizód ez a holokauszt történetében? Az üldözöttek minden körülmények között emberek akarnak maradni az embertelenségben, oldani akarják a puszta túlélésről szóló hétköznapjaikat. Keressünk ehhez hasonló példákat a holokauszt történetében!