Módszertani segédanyag

Módszertani alapelvek

A napló visszaemlékezés, az emlékezés személyestörténelem, értékes történeti forrás. Jellege sok szempontból meghatározza a történeti feldolgozás módszereit, hiszen a szerző a történelmet saját átélt személyes sorsán keresztül, sajátos nézőpontból mutatja be. Egy részről éppen ez adja különös értékét: a történelem így emberi történetekből állhat össze olyan történelemmé, amelynek szereplői, alakítói, elszenvedői éppen olyan hús-vér emberek, mint az iskolában, az órán jelenlévő diákok, tanárok.Ugyanakkor a forrás a feldolgozás során többletmunkát, figyelmet igényel tanártól, diáktól egyaránt. Hiszen az ilyen jellegű visszaemlékezések szükségképpen nem mutathatják be teljességükben a történelmi háttéreseményeket, ennek felvázolása a feldolgozótól több erőfeszítést kíván, így adva meg a diákoknak a felfedezés, kutatás izgalmát, mindezt nem kizárólag passzív befogadóként, hanem tevékenységek során át. Nehéz azonban az ilyen jellegű visszaemlékezéseket pusztán történeti forrásként kezelni. A huszadik század kétség kívül egyik legnagyobb tragédiájának, a holokausztnak a története, fontos átgondolandó kérdéseket vet fel emberségről, embertelenségről. Nehéz ezeket a kérdéseket feltenni, megválaszolásukra kísérletet tenni, addig, amíg a vizsgálódó az áldozatok számának tekintetében felfoghatatlan, értelmezhetetlen nagyságrendekkel találja magát szemben; 5-6 millió arctalan áldozat sorsa rendkívül nehezen átérezhető. Egy névvel, arccal rendelkező emberhez könnyebb közel kerülni. A feldolgozás során tudatában kell lenni ennek a meghatározó tényezőnek, valamint annak, hogy a személyes jellegből fakadó előnyökkel élni lehet, élni kell. Ez természetesen az értelmezés lehetőségeit a szorosabban vett forráselemzés körén kívülre is kiterjeszti, fontos nevelési szempontok érinthetők a napló feldolgozása során.A két közelítés nem választható el egymástól. Tulajdonképpen nem két külön útról, hanem egyetlen folyamat két, szorosan egymásba fonódó aspektusáról beszélhetünk. Ez a kettősség egyszerre kíván megfelelő történeti felkészültséget, együtt érző figyelmet, erkölcsi, emberi érzékenységet tanártól, diáktól egyaránt. Ehhez a komplex munkához kíván hozzájárulni a következő segédlet.

Ajánlott korcsoport

A visszaemlékezés teljes szövegének különböző, a továbbiakban vázolt területeken való feldolgozása középiskolákban ajánlott. A szövegből válogatott szemelvényeket használhatunk az általános iskolák magasabb (7-8.) évfolyamain.

Történeti forrásértelmezés

Ilyen típusú feldolgozásra különösen alkalmasak a középiskolák 12., illetve részleteiben az általános iskolák 8. évfolyamainak történelemórái.

Társadalomtörténeti elemzés

Kutas Péter visszaemlékezésével gyermekkorába visz bennünket. Pontosan 1944. október 15-én a nyilasok hatalomátvételének napján tölti be tölti hetedik életévét. Visszaemlékezése első részében felvillant néhány mozzanatot családjának életéből: hogyan élt egy vélhetően ortodox zsidó család az 1940-es évek Budapestjén. Megjelenítődik a „Papa” (nagyapa) személye, aki a mesgiah, azaz kósersági húsellenőr tisztét tölti be a közösségben. A „Mama”, aki az ortodox vallási előírásnak megfelelően parókát viselt egész életében. (Férjezett ortodox zsidó nők nem járnak fedetlen fejjel, hanem hajukra parókát, kendőt vagy kalapot tesznek.) Ugyanakkor a szerző utal arra a folyamatra, amely a huszadik század elején főleg a budapesti zsidóság körében fokozatosan teret nyert: „Ez a család olyan volt, mint sok száz, vagy ezer zsidó család, amelyekben az öreg szülők még a legszigorúbb vallási előírásokat is betartották, míg gyermekeik már a modernizálódó XX. század szabadabb életformáját élték.” A társadalmi integráció folyamata bontakozik ki előttünk e néhány szóban. Hasonlóképpen értelmezhető információ a szövegben Kutas Péter megjegyzése : „azért a Papa sem volt már „olyan.” Arra az öltözködésben, hajviseletben bekövetkező változásra utal, amely az integráció folyamatának mentalitástörténeti, viselettörténeti vonatkozásaira irányítja figyelmünket: a nagyapa már nem hord kaftánt, pajeszt, de ciceszt még igen. Fontos és érdekes összehasonlítást tehetünk a vidéki zsidóság körében végbemenő hasonló folyamatról, amennyiben Bartha Ágnes visszaemlékezésben olvasható hasonló folyamatokat értelmezzük. Az ő visszaemlékezésében egy Dunaföldvári zsidó család kapcsán olvashatunk a kóserségi szabályok oldódásáról, a vegyes házasságok létrejöttéről.

Figyeljük meg, hogy a vegyes házasság Kutas Péter apjának a családjában is megjelenik: „Apám családjában több vegyes házasság is volt. Egyik húga egy keresztény asztalosmesterhez ment feleségül.” Feltételezhetően, a szerező édesapjának családja már a neológ szemlélet szerint élt.Hasonló összehasonlítást tehetünk a vidéki és budapesti családok életének változásáról a 30-as, negyvenes évek megkülönböztető törvényei kapcsán. Vizsgálhatjuk, hogyan szűkülnek be a családok életlehetőségei, hogyan próbálnak a változó helyzethez alkalmazkodni. Először az egyre nehezebbé váló megélhetési gondok megoldása, később már maga az életbenmaradás a tét.Különösen értékes a Fülöp család egyes tagjainak sorsáról közölt, statisztikai pontosságú adatközlés. Segítségével mikrotörténeti szemléletű elemzés készíthető, amely során az a társadalomtörténeti demográfiai adat, amely magyar zsidók százezreinek elpusztításáról tudósít, könnyebben értelmezhetővé válik. Kövessük végig a család megfogyatkozásának folyamatát! Egyéni tragédiák sorozata tizedeli őket, tegyük a számok mellé minden esetben az elpusztított embert. „1944 elején még huszonhét lelket számlált a Fülöp család. 1945 januárjának végére tizenegyen maradtunk: három Fülöp-lány, egynek a férje és hat unoka.”- írja Kutas Péter. Vessük össze a háború utáni létszámadattal: „A család, bár szétszóródva, de tovább él. Az egykori Fülöp unokák, akik ma már maguk is mind nagyszülők, kiteljesítették a családot. Párjaikkal, gyermekeikkel és unokáikkal együtt 59-en vagyunk. 17-en itthon, 16-an az USA-ban és 26-an Izraelben.” Figyelemreméltó demográfiai, társadalomtörténeti folyamatok olvashatók ki ezekből az adatokból is: demográfiai regenerálódás, migráció folyamatok. Mutassunk rá, hogyan módosította durván a család történetét a második világháború.Fontos mentalitástörténeti adalékokat kapunk a többségi társadalom magatartásáról viselkedésformáiról. Néhányan (ők vannak kevesebben) segítenek. Ilyen például Gyurka bácsi. Beszélgessünk róla, ő miért cselekszik másképpen, mint a többség. Rokoni kapcsolatban áll a zsidó családdal, pontos ismeretei vannak életmódjukról. (Ismeri őket, nem csak tud róla, hogy vannak.??) Így ezután nem a politikától elvárt módon, az aktuális társadalmi morálnak megfelelően cselekszik. Tetteiben az általános emberi erkölcsi normák érvényesülnek. Másik példa a gettót őrző magyar katonák példája. Lenézik a nyilasokat: „akiknek csak a rablás és a gyilkolás, meg persze a zsákmány volt a fontos.” A csoportképződés sajátos, a háborúban működő torz formáit érzékeltethetjük ezen a példán keresztül: hogyan kerülnek egy csoportba üldözők és üldözöttek, hogyan alakulnak átmeneti sorsközösségek, szimpátiaközösségek. A magyar katonák feladata nem a gettólakók épségének megőrzése volt, néhányan közülük a nyilasokkal szemben mégis inkább az üldözöttek mellé álltak.A témák megbeszéléséhez a kérdések és feladatok közül a Tt jelűeket ajánljuk.Holokauszt története, történeti háttérA visszaemlékezés, mint forrásszöveg, a budapesti zsidóság második világháború alatti történetéhez szolgáltat értékes adatokat. Fokozott figyelmet kell fordítanunk arra, hogy ez az igen szuggesztív hangú visszaemlékezés az eseményeket nem időrendben tárgyalja, így a feldolgozásánál a különböző, egymást követő részeknél az események valós egymásutániságát nekünk, a feldolgozónak kell tisztázni. Így is érzékeltethető az a jellemző folyamat, amely során a megkülönböztető törvények először a megélhetésüket teszik egyre nehezebbé: elvesztik állásukat. 1942-től a munkaszolgálat a család férfitagjait egyre súlyosabban érinti. Tiszázzuk a munkaszolgálat bevezetésének körülményeit, hogyan nehezedtek fokozatosan a szolgálat körülményei: Az 1939. II. tc. amely a katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánított férfiak számára előírja a szolgálatot, még nem tett különbséget zsidók és nem zsidók között. 1941-ig a megkülönböztető bánásmód lényegében a Honvédelmi Minisztérium belső rendeletei nyomán alakul ki fokozatosan. A megkülönböztetés jogi alapjait a 2870/1940.sz kormányrendelet teremtette meg, amelynek értelmében zsidók nem teljesíthettek fegyveres szolgálatot. Térjünk ki a második magyar hadsereg kötelékében munkaszolgálatot teljesítő tízezrek sorsára, hiszen a visszaemlékező több családtagja az orosz fronton pusztult el. (További részletek: Karsai László: Holokauszt. Budapest, 2001, Pannonica Kiadó 219-226.o. illetve a Bibliográfiánkban érintett művek:

A visszaemlékezésben a Budapest ostroma alatt történt események különösen határozott körvonalakkal rajzolódnak ki. Megjelenítődik a „nagy gettó” sajátos helyzete, a gettóban egy ház, egy család, ezen belül az édesanyját elvesztő kisgyermek sorsa. Sajátos közelítési lehetőséget kínál a történetnek ez a rétegzettsége: mintegy fokozatosan élesedik, gazdagodik részleteiben a történelemben sodródó egyén sorsa, portréja. Bemutatható a „nagy gettó” különleges szerepe. Beszéljük meg mikor, milyen céllal hozták létre, hogyan vált egyszerre menedékké és embertelenségek elkövetésének színhelyévé. Térjünk ki a „nemzetközi gettó”, a védett házak, a külföldi menlevelek szerepére. Kutas Péter külön említi az Üvegház működését. Ezzel kapcsolatban főleg Karl Lutz embermentő tevékenysége mutatható be. (Lásd még Tschuy, Theo: Becsület és bátorság. Carl Lutz és a budapesti zsidók. Budapest, 2002, Well-Press Kiadó, Iskolai felhasználásra kiválóan alkalmas dokumentumokt találunk: Szita Szabolcs (szerk.): A humánum példái. Dokumentumok, emlékezések a magyarországi embermentő akciók 1944-1945. évi történetéhez. Budapest, 1998, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ c. kötetében.

A témák megbeszéléséhez a kérdések és feladatok közül a H, Th jelűeket ajánljuk.

Erkölcsi, emberi kérdések megbeszélése

„Gyermek voltam.” – kezdi Kutas Péter emlékei sorolását. A sajátos gyermeki nézőpontra utal, amely ott rejtőzik a visszaemlékezés sorai között, még akkor is, ha a visszaemlékező már hosszú élettapasztalatokon, történelmi ismeretein keresztül tekint vissza saját tragikus gyermekkorára. Igyekezzünk kiemelni, érzékeltetni ezt a gyermeki sorstragédiát. Amennyiben sikerül, akár egészen fiatal korú tanítványaink is megértik, mi történt 1944 december-januárján Budapesten. Egy gyermek, aki ötévesen először édesapját, majd édesanyját veszíti el. (Különös, kegyetlen tréfája a sorsnak, hogy édesanyja január 18-án, azaz a pesti ostrom utolsó napján válik háborús áldozattá.) Egy kisgyerek, aki legelőször az egyre romló minőségű, egyre kisebb mennyiségben asztalra kerülő ételen keresztül észleli a közelgő veszedelmet. Értelme fokozatosan nyílik, egyre tudatosabban érzékeli környezetének történéseit. Eközben nem érti: akkor ő még kicsi gyermek vagy már nagynak számít? Hiszen amikor azután érdeklődik, miért egyre gondterheltebbek a felnőttek azt a választ kapja: kicsi még . Máskor érzi: kisebb rokonai előnyt élveznek vele szemben, a felnőttek pedig a kivételezést azzal indokolják: te már nagy vagy. Beszéljük meg, milyen élmények között eszmélt a világra Kutas Péter. Érezzük át, számára éppen azok voltak az eszmélés évei,- hiszen az első tudatos, felidézhető emlékek négyéves korban rögzülnek. Hasonlítsuk össze, beszéljük meg, melyek a mi, illetve a mai gyerekek első emlékei. Térjünk ki arra, milyen nehéz lehet egy életet azokra a háborús emlékekre építeni, amelyeket a visszaemlékező őriz magában.A másik figyelemreméltó sajátossága az írásnak, amelyre feldolgozása, megbeszélése közben építhetünk: számos egyéni sorsot, magatartásformát, cselekvést - sokszor konkrét személyhez kötve - mutat be a visszaemlékező. Egymás után sorakoznak áldozatok, gyilkosok, embermentők. Az üldözők közül például arcot, nevet kap a házparancsnok, „bizonyos Molnár”. Milyen motívumok vezérelhették tettének elkövetését? A másik oldalt Zohna György képviseli. Gyurka bácsi keresztény, de házassága révén rokoni kapcsolatban áll az üldözöttekkel. Beszéljük meg, valóban magától értetődő volt-e az, amit tett. Hasonlítsuk össze magatartását Bartha Ágnes férjének magatartásával. Térjünk ki az embermentők szerepére, erkölcsi példájának fontosságára, a krízishelyzetekben adódó döntési, választási lehetőségekreMegbeszélhetjük az emberi kiszolgáltatottság kérdését. Minek köszönhették életüket a túlélők? Volt-e nekik is választási lehetőségük, befolyásolhatták-e aktívan életük alakulását az üldözöttek, vagy pusztán a történelmi folyamatok könyörtelensége, illetve a vak szerencse döntött sorsukról? Több példát találunk a szövegben, amelyek felhasználhatók ezeknek a kérdéseknek a megbeszélésére. Ilyen többek között a harmadik Fülöp fiú példája, aki 1944 decemberéig bujkált, akkor a nyilasok elfogták és kivégezték. Vagy Steinkohl Márton története, akit azért végeznek ki, mert véletlenül éppen három napra hazaengedték a munkaszolgálatból. Rosszkor volt rossz helyen, vagy másról van szó? Kutas Péter a haluc fiatalok tevékenységéről is említést tesz. Beszéljük meg, kik voltak ők, miért fontos az ő példájuk.(Lásd: Cohen, Asher A Haluc ellenállás Magyarországon 1942-1944. Balassi Kiadó 2002.) Kitérhetünk arra a nehezen megválaszolható kérdésre is, hogyan történhetett meg, hogy többszázezer magyar zsidó lényegében ellenállás nélkül hagyta magát elhurcolni. Milyen tényezők vezettek oda, hogy engedelmes magyar állampolgárként, teljesen kiszolgáltatottá váltak az elpusztításukra törő erőkkel szemben akkor, amikor saját hazájuk apparátusa, társadalmának jelentős része ellenük fordult. Milyen helyzetben van a huszonegyedik század embere ebből a szempontból? Okultunk vajon a holokauszt példájából? Sok-sok kényes, ám annál lényegesebb alapkérdés. Nagy érzékenység, empátia szükséges a megbeszélésükhöz, figyeljünk rá, hogy a kifejtésük során ne sértsük meg a vétlen áldozatok emlékét.A témák megbeszéléséhez, a beszélgetés előkészítéséhez a kérdések és feladatok közül az E jelűeket ajánljuk.

Zárszó

A felhasználási javaslatokat természetesen csak gondolatébresztőnek, ötleteknek szántuk. A szempontok szabadon kombinálhatóak. A forrásértelmezésben felvázolt lehetőségek nem pusztán történelemórán használhatóak fel. Ezek a szempontok éppen úgy szolgálhatják egy-egy osztályfőnöki, vagy más órai, vagy egy esetleges holokauszt emléknapot előkészítő beszélgetés céljait. Ez magától értetődően fordítva is igaz, a történelem órán is szükséges az erkölcsi, emberi szempontok bevitele, értelmezése, nem elég a puszta tények egyszerű felsorolása, megismertetése.