Az összehasonlítás egyik fő szempontja lehet az együttélés problémáinak feltárása: a kitelepített hazai németek (svábok) helyére telepítetett magyarok és a helyben maradók, magyarok - csehek, áttelepülő szlovákok, befogadó szlovákok és magyarok együttélése. Különösen érzékeny helyzetbe a kitelepített magyarok kerülnek, hiszen őket is üldözik, de a történelem groteszk fordulataként kerülnek éppen az elüldözöttek helyébe, ahol ők számítanak jöttmentnek.

A visszaemlékezés címéből is világosan érezhető, hogy több szempontból feldolgozható, figyelemreméltó visszaemlékezéssel van dolgunk, hiszen egy „..bori munkaszolgálatos” emlékezik. Sólyom Gábor arról a lágerkomplexumról adja közre emlékeit, amelyet Radnóti Miklós verseiből ismertünk meg. Sokat tudunk erről a táborról, azonban most egy túlélő, egy tanú szólal meg, és számol be az ott átéltekről

Kovács Mira története különösen értékes visszaemlékezés: a lehető legteljesebben mutatja be a történeti hátteret . Erdélyi magyar zsidó családról van szó, amelynek sorsát negatívan befolyásolja a trianoni béke. Fizetniük kell, hogy Romániában dolgozhassanak magyar állampolgárként. Amikor erre nem képesek Magyarországra kell költözniük, vagyonukat vesztve toloncolják ki a családot, és mindezt azért, mert az édesapa, nem hajlandó felvenni a román állampolgárságot. Magyarországon azonban a zsidótörvények sújtják őket. Ez a kettősség nem ritka tragikus velejárója a huszadik századi magyar zsidó sorsoknak: az utódállamokban magyarok, tehát nem kívánatos személyek, itthon zsidóként üldözendők

"... az emlékezés személyes történelem, értékes történeti forrás. Jellege sok szempontból meghatározza a történeti feldolgozás módszereit, hiszen a szerző a történelmet saját átélt személyes sorsán keresztül, sajátos nézőpontból mutatja be. Egy részről éppen ez adja különös értékét: a történelem így emberi történetekből állhat össze, olyan történelemmé, amelynek szereplői, alakítói, elszenvedői éppen olyan hús-vér emberek, mint az iskolában, az órán éppen jelenlévő diákok, tanárok. "

A napló visszaemlékezés, személyes történelem, értékes történeti forrás. Jellege sok szempontból meghatározza a történeti feldolgozás módszereit, hiszen a szerző a történelmet saját átélt személyes sorsán keresztül, sajátos nézőpontból mutatja be. Egyrészről éppen ez adja különös értékét: a történelem így emberi történetekből állhat össze, olyan történelemmé, amelynek szereplői, alakítói, elszenvedői éppen olyan hús-vér emberek, mint az órán éppen jelenlévő diákok, tanárok.

"...amíg a vizsgálódó az áldozatok számának tekintetében felfoghatatlan, értelmezhetetlen nagyságrendekkel találja magát szemben; 5-6 millió arctalan áldozat sorsa rendkívül nehezen átérezhető. Egy névvel, arccal rendelkező emberhez könnyebb közel kerülni."

2004 októberében a került a szerkesztők kezébe egy 17 éves fiú naplója. A szerző egy budapesti gimnázium diákja volt - 60 évvel ezelőtt. A vonalas lapokra írt napló az 1945 áprilisában 17 évesen Auschwitzból hazatért Kiss László beszámolója arról, mi történt vele és családjával a megelőző egy évben.