Módszertani alapelvek
A napló visszaemlékezés, az emlékezés személyes
történelem, értékes történeti forrás. Jellege sok
szempontból meghatározza a történeti feldolgozás
módszereit, hiszen a szerző a történelmet saját átélt
személyes sorsán keresztül, sajátos nézőpontból mutatja
be. Egy részről éppen ez adja különös értékét: a
történelem így emberi történetekből állhat össze olyan
történelemmé, amelynek szereplői, alakítói, elszenvedői
éppen olyan hús-vér emberek, mint az iskolában, az órán
jelenlévő diákok, tanárok.
Ugyanakkor a forrás a feldolgozás során többletmunkát,
figyelmet igényel tanártól, diáktól egyaránt. Hiszen az ilyen
jellegű visszaemlékezések szükségképpen nem
mutathatják be teljességükben a történelmi
háttéreseményeket, ennek felvázolása a feldolgozótól
több erőfeszítést kíván, így adva meg a diákoknak a
felfedezés, kutatás izgalmát, mindezt nem kizárólag
passzív befogadóként, hanem tevékenységek során át.
Nehéz azonban az ilyen jellegű visszaemlékezéseket
pusztán történeti forrásként kezelni. A huszadik század
kétség kívül egyik legnagyobb tragédiájának, a
holokausztnak a története, fontos átgondolandó
kérdéseket vet fel emberségről, embertelenségről. Nehéz
ezeket a kérdéseket feltenni, megválaszolásukra kísérletet
tenni, addig, amíg a vizsgálódó az áldozatok számának
tekintetében felfoghatatlan, értelmezhetetlen
nagyságrendekkel találja magát szemben; 5-6 millió
arctalan áldozat sorsa rendkívül nehezen átérezhető. Egy
névvel, arccal rendelkező emberhez könnyebb közel
kerülni. A feldolgozás során tudatában kell lenni ennek a
meghatározó tényezőnek, valamint annak, hogy a
személyes jellegből fakadó előnyökkel élni lehet, élni kell.
Ez természetesen az értelmezés lehetőségeit a
szorosabban vett forráselemzés körén kívülre is kiterjeszti,
fontos nevelési szempontok érinthetők a napló
feldolgozása során.
A két közelítés nem választható el egymástól.
Tulajdonképpen nem két külön útról, hanem egyetlen
folyamat két, szorosan egymásba fonódó aspektusáról
beszélhetünk. Ez a kettősség egyszerre kíván megfelelő
történeti felkészültséget, együtt érző figyelmet, erkölcsi,
emberi érzékenységet tanártól, diáktól egyaránt. Ehhez a
komplex munkához kíván hozzájárulni a következő
segédlet.
Ajánlott korcsoport
A visszaemlékezés teljes szövegének különböző, a
továbbiakban vázolt területeken való feldolgozása
középiskolákban ajánlott. A szövegből válogatott
szemelvényeket használhatunk az általános iskolák
magasabb (7-8.) évfolyamain.
Történeti forrásértelmezés
Ilyen típusú feldolgozásra különösen alkalmasak a
középiskolák 12., illetve részleteiben az általános iskolák
8. évfolyamainak történelemórái.
- Társadalomtörténeti elemzés
A szöveg elemzésével bemutathatjuk, hogyan élt egy
zsidó család a vidéki Magyarországon a második
világháború előtt, a család tagjai milyen szerepet
játszottak a helyi magyar társadalomban. Tipikusnak
tekinthető az ortodoxia szabályainak enyhülése, az
édesapa magatartása lányainak taníttatásával
kapcsolatban. A szöveg alapján megismerhetjük a korabeli
iskolarendszer működését, elemezhetjük szerepét a
társadalmi mobilitás fenntartásában, a zsidóság
integrációjának folyamatában.
A visszaemlékezés segítségével jól értelmezhetőek a
harmincas évek történései, a hazai zsidóság beszűkülő
lehetőségei: például az, ahogyan lehetetlenné vált a bécsi
iskoláztatás folytatása. Bartha Ágnes házasságának
története kapcsán feltárható, milyen szerepet játszottak a
vegyes házasságok a társadalmi integrációban. Statisztikai
összehasonlítás tehető a dualizmus korától kezdve a
Horthy korszak végéig. Bemutathatók az integrációs
folyamat megszakadásának legfontosabb okai.
Elemezhető hogyan hat a társadalom szereplőire, az
egyes emberekre az állami szinten meghozott
megkülönböztető törvények sora, hogyan deformálja
mindez a társadalomban zajló spontán folyamatokat.
Fontos kitérnünk annak megvitatására, miképpen
jelentkezik a korszak mentalitásában erősen jelenlévő
antiszemitizmus az após és az anyós cselekedeteiben,
milyen választóvonalak létezhettek ebből a szempontból
egy-egy családon belül.
Vizsgálat tárgya lehet Bartha Ágnes társadalmi
kapcsolatrendszerének változása, mint a beszűkülési
folyamat része, mely fokozatosan az élet egészére
kiterjedt. (Míg a dunaföldvári évek kapcsán kiemeli:
„Vegyes társaság járt hozzánk: nem számított, ki zsidó, ki
keresztény. Barátok voltak, csak az számított.” Budapesti
éveiről már így ír: „A baráti köröm főleg zsidókból
adódott.”) Az ilyen típusú kérdések megbeszélésére
különösen alkalmasak a Tt jelű kérdések.
Gyáni Gábor és Kövér György Magyarország
társadalomtörténete a Reformkortól a Második
világháborúig című kötetének 127-147., illetve 236-252.
oldalai jól használhatók a hasonló elemzések
előkészítésére. (Osisris, 1998). Társadalomtörténeti
módszertani kérdésekhez pedig a Bevezetés a
Társadalomtörténetbe c. kötet vonatkozó fejezeteit
ajánljuk (Szerk: Bódy Zsombor-Ö. Kovács József, Osiris,
2003. Értékes adatokat találunk még a kérdéshez Szita
Szabolcs: Együttélés Üldöztetés Holokauszt, [Budapest,
2001] című művének vonatkozó oldalain.)
- Holokauszt története, történeti háttér
A visszaemlékezés szövegének felhasználásával
érzékelhetőbbé tehetjük diákjaink számára a magyar
belpolitikára gyakorolt növekvő német nyomás hatásának
megjelenését a mindennapokban. Ágnes pontosan az
Anschluss előtti években járt Bécsben iskolába. A németek
megjelenése tette lehetetlenné tanulmányinak folytatását,
szülei a 1937/38-as tanévre már nem engedték vissza.
Az. ú.n. harmadik zsidótörvényre konkrét utalás történik a
szövegben (1941:XV.tc. Bárdossy László
miniszterelnöksége alatt: "A házassági jogról szóló
1894:XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról,
valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi
rendelkezésekről" szóló törvény), mely jó alkalmat teremt,
hogy beszéljünk diákjainknak a zsidótörvényekről, a
tartalmuk közötti különbségekről. Az összehasonlítás
során térjünk ki arra, hogy a harmadik zsidótörvény már
nürnbergi típusú faji törvény, amely megtiltja a vegyes
házasságokat, illetve bevezeti a fajgyalázás fogalmát.
Elemezhető a törvényről lefolytatott parlamenti vita, a
törvénnyel kapcsolatos vélemények. (Fontos időt szánni az
egyházak állásfoglalásának megismertetésére a korábbi,
illetve az 1941. évi zsidótörvénnyel kapcsolatban.)
Megbeszélhetjük az 1944. március 19-ei német megszállás
körülményeit: hogyan befolyásolta a család tagjainak
sorsát az a döntésük, hogy Budapestre költöznek, vagy
vidéken maradnak. (Lásd Ágnes édesanyjának sorsa, a
visszaemlékezés 1944-45 című fejezetében.)
Párhuzamosan megbeszélhető a fejezet olvasása közben,
hogyan indultak el a deportálások a német megszállás
után, milyen felelősség terheli az ország akkori vezetőit az
eseményekkel kapcsolatban. Ágnes beszámol róla, hogy
az ő deportálásukat nyilasok és csendőrök végezték,
ennek kapcsán tisztázható a magyar hatóságok,
rendvédelmi szervezetek szerepe. Ennek tisztázása
különösen fontos a valós múltfeltárás, a múlttal való
szembenézés érdekében, mely elengedhetetlen ahhoz,
hogy a következő generáció megértse és feldolgozhassa a
történteket. Feltárhatóak azok az okok is, amelyek a
deportálások leállításához, és így a budapesti zsidóság
nagyobb részének megmeneküléséhez vezettek.
A nyilas hatalomátvétel körülményeinek tisztázása után a
szöveg elemzése során bemutathatók a nyilasok
„zsidópolitikájának” főbb vonásai. A munkakötelezettség
elrendelése, majd a nyugati határ felé indított
halálmenetek története.
Ágnes nővérének megmenekülése kapcsán szót ejthetünk
a magyarországi Volksbund szervezetről. A
területgyarapodások (első-, második bécsi döntés), a
szervezet fokozatos térnyerése és ezzel párhuzamosan a
zsidóságot sújtó megkülönböztető törvények
megszületése közötti összefüggések megbeszélésére
kerülhet így sor. (Ismételt lehetőség a makro-, és mikro
szintű események kapcsolatának bemutatására. )
A Volksbund szerepének tisztázása során, beszélnünk kell
az egyéni és kollektív felelősség háború utáni jogi
meghatározásának problematikájáról. (A potsdami
konferencia értelmében a magyarországi németekre is
kiterjesztették a felelősség elvét.) A visszaemlékezés
kapcsán bemutatható a ravensbrücki „női” tábor szerepe a
népirtásban. (Ehhez a témához további olvasmányként
ajánlható Grünhut Zoltán az Interneten is megtalálható
tanulmánya.
(http://www.publikon.hu/application/essay/157_1.pdf)
Megbeszélhető az egyes táborok módszerei, funkciója,
elsődleges feladata közötti különbség. (munkatábor,
megsemmisítő tábor, gyűjtőtábor, stb.) Ehhez a témához
jól használható: Karsai László Holokauszt [Budapest,
2001. pp.101-117.], illetve Szita Szabolcs:
Együttélés Üldöztetés Holokauszt, [Budapest, 2001]
vonatkozó oldalai).
Feldolgozható a rabszolgamunka kérdése. Bartha Ágnes
beszámol a Daimler gyárban végzett munkáról. (Daimler-
Benz néven ma is meghatározó vállalat.) A náci rendszer
fontos sajátossága elemezhető a történet kapcsán:
hogyan működött az embertelen-személytelen, racionális
munkaszervezés, illetve hogyan írta felül ezeket a
racionális szempontokat az irracionális gyűlöletpolitika.
Például: vasutak, vagonok kivonása a hadiszállításokból a
deportálások miatt. A foglyok embertelen és öncélú
kínzása. Ehhez a visszaemlékezésben is említett Appell
intézményének megismertetésén keresztül kaphatunk
újabb szempontokat.
Elemezhető a visszaemlékezés kapcsán a lágerek
szervezete, felépítése, az, hogy milyen szerepet töltöttek
be a foglyok közül kiemelt lagerältesték, kápók a
lágerlakók életében, valamint az SS feladata, szerepe a
holokauszt történetében.
A hazatérés nehézségeinek kapcsán a háborús
pusztításmértékét mutathatjuk be. Megbeszélhetjük,
milyen szervezetek igyekeztek segíteni a hazatérőket. (pl.:
Vöröskereszt, DEGOB, JOINT). Beszélgetnünk kell a
hazatértek itthoni újrakezdésének nehézségeiről is (Lásd:
A hazatérés c. részben a dunaföldvári lakosok
magatartása).
- Erkölcsi, emberi kérdések megbeszélése
A visszaemlékezés az ilyen jellegű kérdések
megbeszélésére számos lehetőséget kínál.
(Előkészítésként az E jelű kérdések közül válogathatunk.
Lásd: Kérdések és feladatok)
Elsőként Bartha Ágnes házasságának modell értékű
történetét emelhetjük ki. Ágnes és első férje a társadalmi
előítéleteken túllépve határozzák el házasságkötésüket.
Az erős érzelmi kapocs, ami közöttük kialakult, talán
elegendő lett volna, hogy az após, illetve az anyós
előítéletein diadalmaskodjon. A történelemi folyamatok
azonban nem tompították az előítéleteket, ellenkezőleg: a
zsidótörvények bevezetésével az előítéletesség a
társadalom törvényes alapnormájává vált. A történelem
által kiélezett etikai döntéshelyzetben a férj gyengének
bizonyult. Nem tartott ki választott társa mellett. Mindezzel
párhuzamba állítható az ismeretlen süttői lány története,
aki, bár mint később kiderült volksbundos családhoz
tartozott, mégis sokat kockáztatva menti meg Ágnes
nővérét.
Az Ágnes életét meghatározó tragikus történet kapcsán
megbeszélhetők a mai létező társadalmi előítéletek:
hogyan befolyásolják ma ezek az előítéletek az emberek
döntéseit, esetleg párválasztását. Kitérhetünk itt pl. a
cigányság integrációs problémáira is. A beszélgetést
erősíthetjük, irányíthatjuk irodalmi, filmtörténeti példákkal.
Helyet kaphatnak a zsidómentésben résztvevő híres és
kevésbé híres emberek történetei.
A visszaemlékezés másik, külön figyelmet igénylő része
Ágnes és Edit barátságának története. A visszaemlékezés
lényeges mondanivalója, üzenete ragadható meg ezen
keresztül. Együtt sodródnak, egymást támogatva élik túl a
láger, a háború borzalmait, ha kell, megmentik egymást
határozott fellépéssel például, amikor Ágnes az SS-ekhez
lép, és beajánlja barátnőjét az életmentő munkára.
Megmentik egymást azzal is, amikor egyszerűen egymásra
nevetnek a lehetetlen cipők miatt, és azzal, hogy
megrendezik a húsvétot maguknak, társaiknak.
A húsvéti „epizód” külön hangsúlyt érdemel: az emberi
cselekvések ellentmondásos összetettségükben
figyelhetők meg: a rabok, akik az éhhalál küszöbén inkább
lemondanak kenyéradagjuk egy részéről, csak azért, hogy
abból „ünnepi torta” készülhessen. A művezetők, akik
gyertyát hoznak a tortára, a lagerälteste, aki meghatódik
az ajándék- könyvtől, majd emberséget feltételezve egy
SS-ről, megmutatja az Edit által rajzolt naplót.
Edit öngyilkosságának, az öngyilkossági kísérlet
történetének drámaisága aligha fokozható: Edit
évtizedekkel a háború vége után vált a holokauszt
áldozatává. Ezen a ponton kitérhetünk a trauma
továbbélésére, illetve arra, hogyan hurcolják magukban a
holokauszt traumáját a másod- és harmadgenerációs
túlélők is ( Mindehhez háttéranyagként használható
többek között Kovács Éva - Vajda Júlia Mutatkozás – Zsidó
Identitás történetek című műve, valamint Virág Teréz Mély
kútba tekinték… [Animula Kiadó, Budapest] és Emlékezés
egy szederfára [Animula Kiadó, Budapest, 1996] című
tanulmánykötetei, Art Spiegelman Maus – Egy túlélő
története, [Ulpius-ház Kiadó, 2005], Szántó T. Gábor:
Lágermikulás [Palatinus Kiadó, 2004] című műve).
Fontos beszélgetés témája lehet a táborok abszurd
közösségi élete, az ott élők (őrzők és őrizettek) a helyzet
által eltorzított viselkedésformái, az mindenütt jelenlévő,
mindent meghatározó embertelenség, illetve a mindezek
dacára újra és újra előbukkanó emberség. A civilek a
szemétbe dobott élelemmel segítik a foglyokat, a tábor
őrei szadista örömüket lelik a foglyok kínzásban. A
művezető az eltört csavar kapcsán lényegében megmenti
Ágnest.
Az emberi választásokra és döntésekre vonatkozó
lényeges következtetések levonására ad lehetőséget, ha
számba vesszük azokat az embereket, akik segítették
Ágenst. Hány jóakaratú ember néha lényegtelennek tűnő
gesztusa, cselekedete kellett ahhoz, hogy valaki túlélje az
eseményeket. Szembeállíthatók velük azok, akik nyíltan
vagy rejtőzködve a gyilkosok oldalán álltak. Beszéljük meg,
milyen felelősség terheli őket annak ellenére, hogy
közvetlenül nem vettek részt emberek elpusztításában.
Ejtsünk szót arról, hogy melyek azok a történelmi
szituációk, amikor egyébként hétköznapinak tetsző
cselekedetek is fontos erkölcsi döntéseket igényelhetnek,
kitérve itt a néma szemlélők szerepválasztására is.
A visszaemlékezés egyik legmegrázóbb epizódja a két lány
megerőszakolásának története: hiszen a „felszabadítók”
tették. Hogyan voltak a katonák erre képesek? Mi váltja ki
a háborúban a hasonló cselekedeteket? (Megindító,
ahogyan Ágnes még mentséget is keres a katonák
tettére.) Beszélgessünk arról, vajon miképpen lehet túlélni
ennyi borzalmat. Ágnes és Edit elégetik ruháikat: ez
jelképes cselekedetként is felfogható: vége a rettenetnek,
új élet kezdődik. Azonban hamarosan újra csalódniuk
kellett: hazautazásuk szinte lehetetlen, nagyon kevesen
segítik az áldozatokat, a „haza” nem fogadja őket
örömmel: útlevelet kér. Megváltozott-e valami
Magyarországon? Mint kiderült: mindenkinek megvan a
saját története. A túlélőké úgy tűnik, senkit nem érdekel.
Beszélgessünk arról, miből fakadhatott ez az
össztársadalmi közöny. Ne felejtsük el, hogy azok az
emberek fogadják őket – ellenségesen vagy közömbösen -
akik végignézték deportálásukat. Beszéljük meg:
feldolgozta-e ez az ország azt, hogy a második
világháború során, származása miatt több százezer
állampolgárát embertelen módon legyilkolták, lényegében
az akkori lakosság többségének aktív vagy passzív
asszisztálása mellett. Ma megtörténhetne? Történnek-e
ma a világban hasonló események? Ejtsünk szót itt a
holokauszt egyediségéről is, a holokauszt-relativizálásról
és a holokauszt tagadásáról is.
- Holokauszt napi megemlékezéshez
A megemlékezés előkészítésére az előző részben vázolt
beszélgetések használhatók fel. A beszélgetés előtt
mindenképpen olvastassuk el a visszaemlékezést,
egészében vagy célzottan, a megfelelő részek
kijelölésével. A kérdések közül a Ht, Th, E jelűeket
csatolhatjuk előzetes feladatként a megfelelő
szövegrészekhez.
Magához az iskolai megemlékezéshez is felhasználhatjuk
a visszaemlékezést. Több drámai részlete önállóan is
kiemelhető, felhasználható. Irodalmi kiegészítésül kínálják
magukat Pilinszky János Egy KZ-láger falára ciklusának
több költeményei (pl. Harbach 1944, Francia fogoly,
Ravensbrücki passió, Harmadnapon)
