« Hírek, információk

MAGYAR MŰFORDÍTÓK EGYESÜLETE

Hogyan fordítsunk verset – pl. jiddisből?

„Ének a kiirtott zsidó népről"

avagy az elviselhetőség határai

Halasi Zoltánnal beszélget Imreh András

Jichak Katzenelson 1943-44-ben írt versciklusáról

Dosz líd funm ojszgehargetn jidisn folk

A versfordítás alapkérdése: a hang. Milyen költői hangot intonálunk?

Hová „lőjünk be” magyarul egy 1000 évvel ezelőtti szerzőt? Milyennek

„szinkronizáljunk” egy barokk német költőt? Együtt mozognak-e a

nyelvek? (Tudjuk, hogy nem.) Mit kezdjünk egy „köztes” nyelvvel: a

jiddissel? Beszélt nyelv ugyan, annak idején többen beszélték, mint a

magyart, de hát mégis csak a német leágazása, hogy ne mondjuk,

dialektusa. Nincs jiddis nyelvű természettudomány, nincs jiddis nyelvű

társadalomtudomány, nincs jiddis nyelvű filozófia. A jiddis tehát csak

afféle konyhanyelv? És lehet ezen a nyelven „magas” költészetet

művelni? Nem csupán a naiv népi elbeszélők hangját tudja

megszólaltatni a jiddis? És hová tegyük a jiddis alapszókincséhez

tartozó héber vallási fogalmakat, amikor fordítunk? Hová a héber bibliai

idézeteket? Át lehet-e plántálni a keresztény nyugati verskultúrába ezt

az egzotikus nyelvi növényt? Valóban a különbözőségen van-e a

hangsúly, vagy inkább az emberi tapasztaláson, ami éppen a vers

nyelvén adható át a legintenzívebben? És hogy bírja ki a fordító a

népirtásról szóló versciklust? Netán ő is gyászmunkát végez közben? És

a hang mintegy magától szólal meg benne? Vagy a magyar nyelv

választ?

2008. ÁPRILIS 23. SZERDA 19.00 óra

NYITOTT MŰHELY, 1123 Budapest XII. kerület Ráth György utca 4.