Vissza a hírekhez »

A Holokauszt Emlékközpont munkatársai tisztelettel meghívják Önt és barátait a

2009. február 19-én csütörtökön, 18 órakor tartandó

Mit ér a zsidó, ha magyar?

Vita a magyar zsidóság asszimilációtörténetéről

című beszélgetésünkre.

A beszélgetés résztvevői:

Heller Ágnes filozófus

Gyáni Gábor társadalomtörténész

Schein Gábor irodalomtörténész

Moderátor: Vári György irodalomtörténész, a Holokauszt Emlékközpont munkatársa

A magyar eszmetörténet legfontosabb figurái rendre visszatérnek ahhoz a

történelmi korszakhoz, mint csomóponthoz, fordulóponthoz,
aminek szimbolikus dátuma 1967, a kiegyezés és az ezt követő jogi emancipáció

fémjelez. A kiegyezés és az azt követő félszázad értékelésében megkerülhetetlenül kapcsolódik össze a kapitalizálódás, a polgárosodás, az

urbanizáció, az irodalmi modernizáció (gondoljunk a tavalyi Nyugat-év

vitáira), az új nemzettudati javaslatok, narratívák megjelenése és a zsidóság

asszimilációja. Szekfü Gyula a kiegyezés, mint közjogi keretrendszer híve,
ugyanakkor az emancipációt korainak tartja, a zsidó térfoglalást ( a gazdasági

életben, az iparban és a kereskedelemben, a sajtóban és a magaskultúrában)
az egyik olyan részfolyamatnak látja, ami a vörös uralomhoz és Trianonhoz

vezetett. Németh László éppen úgy, mint barátja, Pap Károly, úgy gondolja,
hogy a kiegyezés és a magyar „úri osztály" és a zsidóság felső rétegeinek

szövetségeként értett asszimilációs folyamat tévút volt, mindketten

disszimilatív elgondolásokat fogalmaznak meg, ha Németh meg is engedi, hogy

a legjobbak közül páran valóban magyarrá lehetnek. Jászi még itthon

körkérdést intéz a közélet zsidó és nemzsidó szereplőihez a zsidókérdés tárgyában

a Huszadik Század hasábjain. Tábor Béla és Komlós Aladár a harmincas

években szintén hozzászólnak a kérdéshez. Értelmezhető-e másképp a

hozzászólásaikat kevéssel követő holocaust, mint az asszimilációs szerződés

egyoldalú és végleges felmondásaként? Hogyan nézett ki a helyzet közvetlenül

a háború után, Bibó tanulmányának megjelenésekor? Mi volt a helyzet a

rendszerváltáskor, a 80-as évekbeli „zsidó reneszánsz" idején (volt-e valóban

ilyesmi?) és hogyan vehető szemügyre a kérdés ma? Leírható-e az

asszimiláció-disszimiláció ellentétpárjával a folyamat, van-e ilyen alternatíva,

valóban ez az alternatíva áll-e rendelkezésünkre? A kevés támogatót

megmozgató, ugyanakkor elsöprő támadást kiváltó felvetés a zsidóság

nemzetiséggé nyilvánításáról értelmezhető-e disszimilációs javaslatként?