| |
|
|
Kegyelet és emlékezet az 1941-es deportálás hatvanhetedik évfordulója alkalmából »
Helyszín: Wesley János Lelkészképző Főiskola
Kedves Emlékezők!
Kedves Barátaink!
Kedves Vendégeink!
Ezerkilencszáznegyvenegy nyarán a magyar hatóságok mintegy húszezer
zsidó származású testvérünket deportálták Kőrösmezőn keresztül az
ukrajnai hadműveleti területekre. (A belügyminisztérium a brutális
intézkedés okát abban jelölte meg, hogy az érintettek „külhonosok"
voltak. A valóságban a deportáltak legalább kétharmadának a felmenői
generációk óta Magyarországon éltek.) A nácik és csatlósaik által
orosz földön szabadjára engedett zsidómészárlás apokalipszisét a
kitoloncoltak közül csak kevesen élték túl. Legtöbbjüket
Kamenyec-Podolszkij és Stanislau ma is jelöletlen földhányásai nyelték
el.
A Soá magyarországi prelúdiumát jelentő borzalom hatvanhetedik
évfordulója alkalmával kegyeleti emlékezésre hívjuk mindazokat, akik
ma is lelkükben-szívükben hordozzák a történtek fájdalmát; azokat,
akik számára lelkiismereti parancs ismerni és ápolni a nemzeti
kegyeletet és emlékezetet tragikusan elkerülő 1941-es zsidóellenes
embertelenség áldozatainak tanúságtételét; mindazokat, akik
kötelességüknek érzik hirdetni e hatvanhét évvel ezelőtti zsidóellenes
profundum idő által nem karcolható üzenetét. Az emlékezés és
emlékeztetés liturgiáját különösen fontossá teszi, hogy a
szimbólumszerűen Kőrösmező és Kamenyec-Podolszkij utalásaiban ismert
dráma nem „csak" egyike a Soá magyarországi történéseinek, hanem az az
esemény, amelyben a Soá par excellence rettenete, theológikusan
fogalmazva: a Sínai Kijelentő elleni lázadás örök késztetése tárul
fel.
A kegyeleti alkalmat az idén is a stanislaui tömegmészárlás
emléknapján, október 12-én (vasárnap) tartjuk meg. A megemlékezés első
részében a Wesley János Lelkészképző Főiskola Krisztus Szege
Cigánykápolnájában találkozunk, ahol kötetlen beszélgetésre kerül sor
(folytathatjuk pl. az 1941-es eseményekkel kapcsolatos liturgikus
teendők továbbra sem megoldott, és többek által rendszeresen felvetett
megvalósításáról a múlt alkalommal megkezdett eszmecserénket), és szót
adunk Heindl Péter tanár úrnak, aki nem csak aktív közéleti
antifasiszta, de a zsidó-keresztény újratestvériesülés apostola is, és
aki a 12-i találkozó alkalmával "Megemlékezés egy elfelejtett
közösségről" címmel rövid beszámolót tartana a dél-magyarországi
Magyarmecskén élt zsidó családok történetének feltárásáról. Idézet az
általa irányított Emlékezés-projekt lapjairól:
"Két éve egy múltfeltáró projektbe kezdtünk bele a többségében roma
gyermekeket oktató Magyarmecskei Körzeti Általános iskola akkori
nyolcadikos diákjaival. A falujárós, interjúzós, fényképezős
foglalkozások egyikén egy idős gilvánfai cigány bácsi tett említést
arról a gyermekkori élményéről, amikor látta, amint a csendőrök
1944-ben a környéken lakó zsidókat teherautón vitték el. Tavaly némi
utánajárással, néhány 80 év körüli környékbeli lakos kikérdezésével
sikerült kideríteni, hogy az iskola székhelyén, a 350 lakosú
Magyarmecskén élt a háború előtt egy jelentős, hat családból álló
zsidó közösség. Az egyik idős magyarmecskei asszony egy fényképet is
megmutatott a családi fotóalbumából egy 16 év körüli leányról, Ney
Liliről, aki az idős néni gyermekkori barátnője volt, s aki a
holokauszt áldozatává vált.
Az idei tanév második felében Ney Lili kinagyított fényképét kiraktam
a magyarmecskei iskola faliújságjára, az alábbi képaláírással: „Lili –
magyarmecskei lány; Eltűnt a faluból, majd néhány hét múlva
meggyilkolták. Még 10 magyarmecskei lakosnak lett ugyanez a sorsa. Ki
volt ez a lány? Hogyan élt? Miért kellett meghalnia?" Felbolydult az
iskola: a gyerekeket nagyon érdekelte a lány sorsa. A kirakott fénykép
alapján egy heti rendszerességgel megtartott foglalkozássorozatot
kezdtünk februártól – főként nyolcadikosok részvételével - azzal a
céllal, hogy Ney Lilinek és társainak a sorsát kikutassuk. [...] A
gyerekekkel szeretnénk a helybéliek adományaiból egy botlatókövet
[...] is állítani Ney Liliék háza elé…"
Az emlékalkalmat a főiskola udvarán elültetett, egykor
Kamenyec-Podolszkijból hozott cserjénél szentírási szövegolvasással
zárjuk. Az élet szavát hirdető ágak mellett kifejezzük a keresztény
nép bűnbánatát zsidó testvéreink iránti egykori és mai vétkeink miatt,
és hitet teszünk az eltaszítottak „visszafogadása" iránti
elkötelezettségünkről, a lelkünkben egykor megölt szeretet
megelevenedésébe vetett reménységünkről.
Megemlékezésünk helyszíne: Budapest , VIII. ker., Dankó u. 11.
(Megközelíthető a Kálvária tér és a Mátyás tér felől.)
A megemlékezés kezdete: 2008. október 12. 11 óra.
További tájékoztatással a theol@wjlf.hu című elektronikus postafiókon,
valamint a főiskola 210-5400/137, 224-es telefonszámain állunk az
érdeklődők rendelkezésére.
Dr. Majsai Tamás
dékán
Theológus és Lelkész Szak
|
|
