« Hírek, információk

Pillanatnyi Tolerancia

Miközben ezt olvasod

Sok évvel ezelőtt, mikor én még csak egy

gondolat voltam, a Berzsenyi Dániel

Gimnázium humán tagozatos fiai és

lányai nagyszerű ötlettel álltak elő. A

mindig aktuális téma őket is

foglalkoztatta: vajon lehetünk-e

maradéktalanul toleránsak világunkkal és annak élőlényeivel?

A teljes tolerancia legtöbbünk számára elérhetetlen, ezért ennek

jegyében programokat hirdetni jobbára hiábavaló vállalkozás.

Ám, ha tervünk a nagyobb toleranciára törekvést foglalja magában,

már találhatunk követőket szép számmal!

A diákok ötlete a következő volt: pár óra a

tolerancia szellemében előadók

segítségével, akik intoleranciát kiváltó,

sokak számára nem elfogadható

magatartásformákat, kisebbségeket,

fogyatékossággal élőket próbálják közelebb

hozni a gyerekekhez. Itt olyan emberekre

volt szükség, akik nyitottak, ezáltal pedig

sokat megéltek, így hitelesen tudnak beszélni a fogalomról, melyről ők már

tudják, kell egy teljes élethez.

Minél több előadót hallgat meg

valaki, annál inkább

bebizonyosodik számára, hogy a

tolerancia hányféleképpen

nyilvánulhat meg, ezért az előadók

listája folyamatosan bővült.

A tervezett tolerancia nap lezajlott

és sok töprengő embert hagyott

maga után. A bölcsész lelkek szorgalmazták a program minden második évben

való megrendezését, majd a rendezvény oly mértékben kibővült, hogy a

századforduló után már tolerancia hétről beszélhettünk.

Idén, 2009-ben minden eddiginél nagyobb repertoárral jelentkezett a

programhét, melyet a hagyományokhoz híven humán osztályok terveztek meg

tanáraik segítségével, nem is akárhogyan. A tanulók ötletei voltak a

legfontosabbak, mert ők tudnak leginkább képet mutatni arról, hogy a mai

iskolások legnagyobb része – általában a tárgy ismeretének hiányában - mit

nem tud elfogadni.

A programok számos diák és tanár

áldozatos munkája révén jöhettek

létre és meghozták az eredményt.

Rengetegen ültek be tanítás után az

előadásokra és filmvetítésekre,

valamint próbálták utánozni a

profikat a késő délutáni

táncházakban. Annak ellenére,

hogy csak két programon volt

kötelező megjelenni, sokan 6-7

előadást is végighallgattak. A hét

minden napja egy-egy nagyobb témával foglalkozott: a nemzetiségek

problémáival, a fogyatékkal élők helyzetével vagy éppen a politikai tolerancia

hiányával.

A programhetet az Egyesült Államok nagykövete nyitotta meg. Egy a

toleranciára felhívó videó-pályázat eredményét hirdette ki és átadta a díjakat.

Nagy sikert aratott az Afrikai Alapítvány, egy a zsidó identitással foglalkozó

szervezet (HAVER) és a cigány táncház. Nem kevesebb figyelmet szenteltek a

résztvevők Paulik Antalnak és Fuhl Imrének, akik a magyarországi

nemzetiségeket és helyzetüket mutatták be és Szendrő Szabolcs alpinistának,

aki egy baleset következtében elvesztette egyik lábát. Ő életútjáról,

tapasztalatairól mesélt.

Abban biztosak lehetünk, hogy ez a gimnázium tökéletes hely arra, hogy az

embereket észérvekkel és élettapasztalattal meggyőzzék:  létezhet a jövőben egy

jobb, elfogadóbb világ! Itt a szavak hallójáratokra találnak, s a fülek gazdái a

programokkal igazi esélyt kapnak arra, hogy nyíltabbá váljanak.

Keveseknek jut eszébe, hogy toleranciára törekedve sokkal könnyebb élni, mert

ha környezetünket és embertársainkat elfogadjuk, bennünk is rend lesz. Ki

tudja mennyi szépségről, különlegességről, csodáról marad le az, aki pusztán

félelemből elfordítja tekintetét?

Vizi Karolina

Berzsenyis diák